Cseh - český jazyk, čeština
Történelme
A cseh nyelv több mint ezer éves. Az indoeurópai, nyugati szláv nyelvekhez tartozik, legközelebbi rokona a szlovák nyelv. Sajátossága a szláv nyelvekre kevésbé jellemző írott és beszélt nyelv közötti különbség. Ez a fehérhegyi vereség utáni 200 éves német uralomnak köszönhető, amikor is a cseh főleg csak beszélt nyelv formájában létezett. A világon kb. 12 millió ember beszéli. Bővebben a cseh nyelvről itt olvashat.
Hangkészlet
Jellemző a mássalhangzó-torlódás Strč prst skrz krk.(Nyelvtörő. Jelentése: szúrd át az újjadat a nyakadon. Ejtsd: "sztrcs prszt szkrz krk") és van egy különleges hang a hacsekes (fordított háztető) ř ami kizárólag a cseh nyelvben fordul elő - erre a csehek rendkívül büszkék. Elsajátítása a nem anyanyelvűek számára nem egyszerű (a teljesség kedvéért egy hasonló hang a berber nyelvekben is van).
Az ábécével, a magán és máassalhangzók, kettőshangzók és a kiejtés szabályaival a leckék során ismerkedünk meg. Pár fontosabb (a teljesség igénye nélkül) magyar kiejtéstől eltérő elem:
- Az ékezetes cseh magánhangzókat legalább másfélszer hosszabban kell ejteni mint a magyarban. Jelentésmegkülönböztető szerepük is van.
- Nincs a magyarnak megfelelő "é" betű. A cseh "é" kiejtése hosszú magyar "e".(érdekességként megemlíthető, hogy a csehek a magyar "é" betűt "í"-nek hallják)
- Az "y" és "ý" kiejtése az "i" és "í"-vel megegyező.
- Kétféle "h" hang van. Az egyik a normál magyarhoz hasonló, a másik az "ihlet" szóban előforduló hátul képzett erős "h" hang. Szintén jelentésmegkülönböztető.
- Az "d", "n" és "t" a magyarral megegyező.
- Viszont a "ď, di, dě", "ň, ni, ně" és "ť, ti, tě" esetében lágyulnak. Kiejtés ebben az esetben "gy", "ny" és "ty".
- A hacsekes e, "ě" kiejtése: "je".
- A "český jazyk" kiejtése: "cseszkí jázik" (rövid "á"), a "čeština" szóé pedig: "csestyiná" (szintén rövid "á").
- ...
Nyelvtan
- A magyar nyelvtől eltérően a cseh nyelv három nyelvtani nemet használ, valamint megkülönbözteti a hímnemben az élő és élettelen főneveket (gyakorlatilag négy nem).
- A cseh nyelvben hét eset van. Ezek a:
- Alanyeset (ki, mi?) - Nominativ (kdo, co?)
- Birtokos eset (kinek, minek a valamije?) - Genitiv (koho, čeho?)
- Részeshatározó eset (kinek, minek?) - Dativ (komu, čemu?)
- Tárgyeset (kit, mit?) - Akuzativ (koho, co?)
- Megszólító eset - Vokativ
- Elöljárós eset (kiről, miről?) - Lokál (o kom, o čem?)
- Eszközhatározó eset (kivel, mivel?) - Instrumentál (s kým, s čím?)
- A végződések száma az egyik legterjedelmesebbnek számít még a szláv nyelvek között is. Az esetek szerint a főnevek mellett ragozandók a melléknevek, névmások és számnevek.
- Az igék ragozása a főnévragozásnál egyszerűbb.
- Viszont a szláv nyelvekre jellemző igeszemlélet a magyartól eltérő. Használ befejezett és folyamatos igéket. Ezek többnyire párokat alkotnak (vásárol - megvesz vmit).
- Magyartól eltérően nincs határozott nevelő. Helyette a ten, ta, to mutató névmást használják.(a "to" nemcsak mutató névmásként szerepelhet hanem általános alanyként is)